1. A Kisgyőri Elő-Galya, karsztbokorerdők

Észak felé tekintve a Bükk nyúlványa, az Elő-Galya (helyi tájnyelvben Gallya) magasodik fölénk (szemben 437 m, legmagasabb pontja az Ásott-fa tető 530 m), alatta lankásabb „szoknyáján” szőlős és gyümölcsöskerteket látunk.

A szőlők és gyümölcsösök fölötti karros-töbrös hegyvonulaton gazdag és változatos élőhelyeket találunk. A mészkő térszín vegetációját sztyepprét, sziklagyep, molyhostölgyes karsztbokorerdő és mészkedvelő tölgyesek mozaikja alkotja. Gyakoriak itt a védett növények: apró nőszirom, árvalányhaj-félék, berkenyefajok, borzas vértő, csillagos őszirózsa, erdei szellőrózsa, hangyabogáncs, henye boroszlán, kosbor-félék, leánykökörcsin, magyar nyúlfarkfű, magyar zergevirág, nagyezerjófű, nagy pacsirtafű, piros kígyószisz, sárga len, tavaszi hérics, zöld kígyókapor.

A „kisgyőri Galyák” állatvilágát a melegkedvelő maradványfajok (reliktumok) gazdagsága jellemzi: a zörgőlepke, a virág-díszbogár és a szubmediterrán elterjedésű fűrészlábú szöcske mellett a sziklagyepeken imádkozó sáskák és csuklyás bagolylepkék élnek. A molyhos tölgyes karsztbokorerdők védett lepkéi az anker-araszoló, az aranybagoly, az ezerjófű bagolylepke és a magyar púposszövő. A szarvasbogár és az orrszarvúbogár vagy a hüllők közül a rézsikló az idősebb tölgyesek védett fajai. Sziklagyepeken, lejtősztyeprét-foltokban bukkanhatunk rá a hegység hüllőfaunájának legritkább fajára, a panonngyíkra. Az itteni karsztbokorerdők legjelentősebb madártani értéke a bajszos sármány. Ezen kívül számos védett és fokozottan védett madárfaj fészkel a környéken: pl. kígyászölyv, fekete harkály, szürke küllő.