3. Hagyományos gyümölcsészet (szőlőskert és gyümölcsös)

A Kisgyőri-medence mediterrán színezetű mikroklímája – a kőzettani és talajtani adottságok mellett – kedvez a kert- és a szőlőkultúra kialakulásának, a jó borok termelésének.

Kisgyőr hajdan jelentős bortermelő település volt és ma is sok hagyományosan művelt szőlőt látunk itt. A szőlőkben gyümölcsöt is termesztettek, birssövények, szilvások, meggyesek ma is láthatók. A Bükkalján a filoxéra által okozott szőlőpusztulás jelentős lendületet adott a gyümölcstermesztésnek. A bükkaljai gyümölcskultúrát a régiségben közel száz különféle gyümölcsfajta gazdagította. A szilva, a körte, a meggy, az alma és a szőlősorok közé ültetett parasztbaracknak nevezett őszibarack mellett a cseresznyetermesztésnek volt (és van) nagy hagyománya. A hagyományos szőlő és kertkultúra újjáélesztése, az erre alapozott helyi termékfeldolgozás és ökoturizmus a község fontos kitörési pontja lehet.

A hagyományosan művelt szőlős és gyümölcsöskertek, ahol öreg, odavasodó fák, vegyszerezetlen mezsgyék vannak számos élőlénynek nyújtanak otthont, melyek egyben a természetes „biológiai” védekezést vagy éppen a nélkülözhetetlen megporzást is elősegítik: ilyenek a rovarok közül a poszméhek, a fátyolkák, katicák, pókok, imádkozó sáska, zengőlegyek, fülbemászó, fürkészdarazsak és a futóbogarak.

A gyümölcsfákkal tarkított, garáddal övezett szőlőskertek gazdag madárfaunájának néhány tagja:

Széncinege, kék cinege, barátcinege, erdei pinty, mezei veréb, házi veréb, közönséges seregély, házi rozsdafarkú, kerti rozsdafarkú, kis poszáta, füsti fecske, molnárfecske, vörösbegy, kenderike, tengelic, szajkó, barázdabillegető, citromsármány, zöldike, barátposzáta, csicsörke, szürke légykapó, énekes rigó, feketerigó, sárgarigó, csuszka, nagy fakopáncs, karvaly.