4. Tufába vájt borospincék

A település különleges értékei a hajdan virágzó szőlészet és borászat emlékét ma is elevenen őrző –szerencsére nagyobbrészt ma is használt borospincék, melyeket a riolittufába vájva mélyítettek –sokszor több 10 m hosszan.

A statisztikai források szerint 1865-ben 219 kataszteri hold szőlőterület övezte a települést, ami filoxéra-vész után jelentősen lecsökkent: 1895-ben 55, 1913-ban már csak 27 kataszteri hold volt a szőlők kiterjedése. Az írott források szerint a filoxéravész előtti régi fajtákat a Tokaj-hegyaljához hasonlóan a Bükkalján is a gohér, a furmint, a hárslevelű, a mézesfehér, a juhfark, a bátai, a damián és a rizling képviselte. A krízis elmúltával az új ültetvényekbe sokfelé az ellenállóbb, direkttermő szőlőfajtákat telepítettek: konkordot, delavárit, otellót.

A kerteket hagyományos „garád” övezi. Ez levágott gallyakból, szőlővenyigékből rakott kerítés, melyet benőnek a természetes sövényalkotó cserjék (galagonya, fagyal, som, stb.) és kisebb fák (pl. mezei juhar).

A garád fontos szerepet tölt be a terület biológiai sokféleségének megóvásában, fészkelő és élőhelyet, „zöld folyosót” jelent számos hasznos, védett élőlénynek: pl. a fent felsorolt védett madarak, gyíkok, keleti sün, mogyorós pele, stb.

Tufába vájt borospince

Tufába vájt borospince