Ürge telepítés Túrkevén

Egyesületünk 2018-ban is részt vett a Raptors Prey LIFE projekt keretei között végzett ürgetelepítési munkálatokban. A közönséges ürge (Spermophilus citellus) fokozottan védett kisemlősünk, természetvédelmi jelentőségét tovább növeli, hogy a ritka és értékes ragadozó madárfajainknak, mint a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a parlagi sas (Aquila heliaca) fontos táplálékállata.

Idén a Hajdúszoboszlói repülőtérről telepítettünk át ürgéket a Túrkeve melletti Csejt pusztára illetve a Nimfea Egyesület túrkevei Fekete István Oktatóközpontjába (utóbbiakat bemutatási céllal).

Dudás Miklós részletes beszámolója:
Az idei telepítés előkészítését és lebonyolítását az engedélyek módosítása miatt, csak augusztus 20-án tudtuk elkezdeni, ezen a napon, a helyszínen (Túrkeve, Csejt-puszta) felállítottuk a mobil raschel háló kerítést, illetve az állatok fogadására szolgáló műkotorékokat (első alkalommal 70 db, majd néhány nappal később a hálón kívül még 65 db járat készült el) fúrtunk ki. Annyit érdemes tudni a területről, hogy a csernozjom jellegű talajtípus kialakulásánál a folyó közelsége miatt az öntésanyag lerakódása közvetlenül is hatott a talajszerkezet morfológiájára. Ennek a folyamatnak a következménye, hogy jellemzően a felsőszint még viszonylag morzsalékos, de az alsóbb szintekben már keveredik kevesebb homok, lösz valamint az iszap és agyagfrakciók rétegzettsége. Így ez a középkötött talajtípus rendkívül aszályérzékeny. Ez a probléma a terület előkészítésekor jelentkezett hatványozottan, ugyanis a „betonkeménységűvé” kiszáradt, összetömörödött talajt a műkotorékok kifúrásakor két személynek is nehéz és igen körülményes volt kivitelezni. Néhány nappal később szerencsésen változott a helyzet, mert néhány alkalommal rövid ideig tartó és viszonylag kevés mennyiségű csapadék hullott és csak éppen annyira áztatta át a talajszelvény kapilláris zónáját, hogy már egy személy is könnyedén tudott fúrni 70-80 cm-es mélységű járatokat. Az esős frontok érkezése előtt minden alkalommal az összes műkotorék le lett fedve vastagon fűcsomókkal, így egyetlen esetben sem kellett elázott ürgéket begyűjteni, és szárítgatni, mint az elmúlt évben Csudaballán.
A befogás időpontja: augusztus 23 és 24 és az őrzés, utógondozás vége pedig szeptember 9. volt a Rónaőrző Természetvédelmi Egyesület részéről.

A program keretében két nap alatt összesen 66 példányt sikerült befogni a Hajdúszoboszló sport repteréről, de sajnálatos módon az első nap komoly veszteség ért bennünket. A nagy hőségre való tekintettel betervezett koradélutáni (14-15 óra között) befejezéskor végzett csapda ellenőrzéskor, 5 egyedet „túlhevült” állapotban találtunk. Két példány még életben volt ezeket igyekeztünk hideg vízzel a testhőmérsékletüket visszahűteni, de végül ők a veszteséglistára kerültek. Az elhullt egyedek felkerültek a Természettudományi Múzeum Állattárába további tudományos vizsgálatok céljából.

A befogott állatok egyedileg lettek szövetruhával letakarva, és hűvös, árnyékos helyen voltak elhelyezve a szállításukig. Az utánfutót is kénytelenek voltunk hideg vízzel alaposan lemosni, mert annyira felforrósodott az akkor éppen érkező és tetőző melegfront hatására. Az utánfutó aljára frissen kaszált fűszéna került, hogy bizonyos nedvességet, párologtató felületet biztosítsunk az ürgék számára és végezetül még egy jól szellőző ponyva is került az állatok fölé, hogy a késő délutáni még erősen tűző nap sugaraitól védve legyenek szállításkor.

A befogott állatokból 50 példány, Túrkeve községhatárában Csejt-pusztára került, míg 11 egyed (3 hím és 8 nőstény) pedig a Nimfea Egyesület látogató közpántjában kialakított bemutató „Citellárium” lakói lettek.
Ennek a bemutató helynek kettős funkciója van egyrészt népszerűsíteni a fokozottan védett fajt, másrészt amennyiben az elkövetkezendő években sikeresen szaporodnak a félintenzív tartási körülmények között, úgy a fiatal állatokat ki lehet helyezni és tovább erősíteni a közeli, az elmúlt évben sikeresen telepített természetes kolóniákat ( pl. Kecskeri-puszta, stb.).

A Nimfea Egyesület kezelésében lévő Csejt-pusztán előkészített, raschel hálóval és villanypásztorral körülvett területrészre 50 példány lett kihelyezve, előfúrt „műkotorékokba”.
A tartós hetek óta tartó szárazság és a birkákkal való túllegeltetés következtében a legelőrész vegetációja teljesen ki volt égve, ezért az ürgék utógondozása még alaposabb odafigyelést igényelt, amíg azok az új élőhelyükhöz nem alkalmazkodtak. Rendszeresen kaptak frissen kaszált fű- és lucernaszénát, lédús takarmányként alma, körte, dinnyehéjat, valamint szemes magkeveréket (napraforgó, búza, kukorica stb.) is, amit a Nimfea Egyesület munkatársai biztosítottak számukra. Nagyon fontos momentum volt megfigyelni az egyes állatokat amint a bekerített részen kívül jutva, még használták ugyan a műkotorékokat, de az új járataikat -szinte minden egyes egyednél az volt tapasztalható-, hogy a mezei pockok által használt üregek közül választottak maguknak és azokat bővítették, alakították át. A pockok által használt járatrendszerek sokkal lazábbá tették a talajt ezeken a területrészeken.

A Rónaőrző Természetvédelmi Egyesület szervezésében a kitelepített állatok őrzése és utógondozása 18 napig tartott. Ezen időszak alatt folyamatos éjjel-nappali emberi jelenlét volt biztosítva a helyszínen. Erre a tevékenységre annál is inkább nagy szükség volt, mivel Csejt-puszta egy igen frekventált területrésze az egyes csúcsragadozók előfordulásának. Ezt a folyamatos és jelentős predációs nyomást mindenképpen kontroll alatt kellett tartani, mert a frissen kitelepített ürgékre igen komoly veszélyt jelentettek a csúcsragadozók jelenléte.
Napközben rendszeresen 7-8 vörös vércse (Falco tinnunculus), 2-3 egerészölyv (Buteo buteo) , 1 pár parlagi sas (Aquila heliaca), 1 hamvas rétihéja (Circus pygargus) , 2 barna rétihéja (Circus aeruginosus) volt jelen a legelő légterében.

Naplemente után az erősödő szürkületben a baglyok közül az erdei fülesbaglyok (Asio otus) és a gyöngybaglyok (Tyto alba) jelentek meg, amelyek az első napokban szintén veszélyt jelentettek, mert még sötétedés után is mozogtak a stresszesebb ürgék és a menekülési késztetésük hatására a raschel-hálónak ütköztek, aminek következtében a baglyok érdeklődését is erősen felkeltették. Rendszeresen beültek a hálótartó faoszlopokra (napközben a vércsék is ugyanezt művelték), amíg beszállási lehetőségeket sikerült megakadályozni az oszlopok csúcsára felkötözött szúrós száraz (szúrós szerbtövis, mezei iringó) növényekkel.
Éjjel házimacskákat, vörös rókát, közönséges görényt kellett rendszeresen távol tartani a telepítés helyszínétől.
Az őrzés ideje alatt résztvevő személyek lelkiismeretes és felelősségteljes munkájuknak köszönhetően nem jeleztek ezen idő alatt elhullást, illetve zsákmányolt példányokról sem számoltak be.

A szeptemberi rendkívül meleg időjárás új kihívást jelent, mert a fiatal egyedek még nem fognak elvonulni a téli hibernációra, amíg a megfelelő barnazsír tartalékaikat fel nem halmozzák a testükben és addig továbbra is ki lesznek szolgáltatva a területen folyamatosan jelenlévő igen erős predációs nyomásnak. Érdemes lenne, továbbá az egész területrészt villanypásztorral körül venni ahol már szétterjedtek az ürgék és a saját járataikat kialakították, egyrészt a szőrmés- ragadozókat valamelyest távol tartaná, illetve a birka nem járná a legelőt és remélhetőleg így a gyep vegetációja gyorsabban, tudna regenerálódni.
A telepítés helyszínét, az időjárás hidegebbre fordulásáig, vagyis az állatok végleges téli álomra vonulásáig szükséges még tovább őrizni, illetve utógondozást végezni, hogy legyen esélyük a túlélésre a jövő év tavaszán már itt ébredő, jó kondícióban lévő szaporodóképes egyedeknek. Így lehetne talán hosszútávon is biztosítani a rekolonizált állomány fennmaradását!

A lenti képek az áttelepítés egyes fázisait mutatják be.