Jégmadár-lakás a Tócó mentén

A Tócó-völgy és vízfolyása az elmúlt évek tartós szárazságai, aszályos időszakai miatt folyamatosan kiszáradt, és a Zelemér közelében eredő patak forrásvidéke is teljesen elapadt.

A Civaqua program első ütemében a Tócó-patak revitalizációja valósult meg. A józsai helyi védett területrészen a mederrendezés (meanderezés), kotrás és a műtárgyak kiépítése során állandósult a patak vízhozama, amelyet a Keleti-főcsatorna illetve közvetve a Tisza folyó biztosítja.

A mederben a folyamatos és tartós vízmozgásnak köszönhetően a táj élővilága is kezd újra éledni, megjelent kis számban az orvosi pióca (Hirundo medicinalis), a mocsári teknős (Emys orbicularis), a vízisikló ( Natrix natrix), a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), a kecskebéka (Pelophylax esculenta). Néhány invaziv halfaj is benépesítette a vízteret pl. az ezüst kárász ( Carassius auritus), a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas), a koi ponty (Cyprinus rubrofuscus).

Az őszi-tavaszi vonulási időszakban felélénkült a madarak előfordulása is a térségben, a hegyi billegető (Motacilla cinerea), az erdei cankó (Tringa ochropus), a billegető cankó (Actitis hypoleucos), a szürke cankó (Tringa nebularia),  a sárszalonka ( Gallinago gallinago), a gólyatöcs (Himantopus himantopus), a nagy kócsag (Ardea alba), a fekete gólya (Ciconia nigra), a fehér gólya (Ciconia ciconia), a tőkés réce ( Anas platyrhynchos), a vízityúk (Gallinula chloropus), a szürke gém ( Ardea cinerea), a vörös gém (Ardea purpurea) stb. megjelennek és napokig elidőznek a patak környékén.

Többek között egy igen színpompás állandó madarunk a jégmadár (Alcedo atthis) is megjelent itt a józsai mederszakaszon.  Rendszeresen felbukkant a víz fölé behajló ágakon és mozdulatlanul üldögélve, amint lesi a víz felszínéhez közel úszó apró halakat, vízirovarokat. Sőt meg lehetett úgy is figyelni a madarat, amint a víz felett egy helyben „lebegett” a levegőben mielőtt belevette volna magát a fodrozó hullámok közé a zsákmány után.

A fészkelőhely választásánál ez a madár faj, a meredek partfalat részesíti előnyben, ahová a költő üregét alakítja ki. A járatának mélysége elérheti az egy métert is és a végére egy szélesebb részt váj ki, ahová a tojásait rakja le. Kedvező években akár két fészekaljat is felnevelhet.

A Tócó-patak ezen mederszakaszán azonban nem található ilyen fészkelésre alkalmas meredek partfal, ezért úgy határoztunk, hogy egy mesterséges költőhelyet alakítunk ki a számára.

A mesterséges odút két tagtársunk – Dudás Miklós és Tiba István- készítette és a földmunkálatokat is Ők végezték el. Ezek után reménykedve várjuk, hogy a jégmadár pár vajon elfogja-e költésre a helyet!