A Tócó-völgyi futópálya, mint mesterséges akadály Közzétéve: 2025-09-05 A civilizált emberiség által épített műszaki létesítmények néhány estben pozitív hatással is lehetnek (pl. épületeken fészkelő madarak, denevérek stb.) leginkább azonban negatív hatásúak, veszélyforrásként jelentkeznek az egyes élőlény csoportok életfolyamataira. Gondoljunk csak a visszatükröződő hatalmas üvegezett felületekre, amelyeknél rendszeresek a madárütközések, az áramtermelő szélturbinák lapátkerekei által levert számtalan denevérek és madarak tömegére, a műutak mentén elgázolt kisemlősök (sün, menyét mezei nyúl stb.) és madarak (pl. gyöngybagoly, erdei fülesbagoly, macskabagoly, vércsék, ölyvek stb.) sokaságára, vagy a petéző helyeikre vonuló kétéltűek (békák, gőték, szalamandrák stb.) millióinak az eltaposására. A nem megfelelő szögben álló világító testek „fényszennyezése” megzavarja az éjszakai rovarvilág (lepkék, kérészek, stb.) tájékozódását, szaporodását. Az elektromos légvezetékek elsősorban a madaraknál okoznak ütközéses és áramütéses elhullásokat. A napelem-parkok, az éjszaka vonuló víziszárnyasokat és a vízhez kötött ízeltlábúakat tévesztik meg, hiszen összefüggő nyílt vízfelületeknek érzékelik azokat és sokszor pusztulásukat okozzák. Ezek után már nem is igazán okozhat meglepetést hogy a Tócó-völgyében (Klastrompart) kiépítésre kerülő rekortán (kiemelt beton-bitumen alapú) futópálya több élőlény csoportnak akadályként (barrier) „funkcionál”. Örvendetes tény, hogy a Tócó-patakban a Civaqua programnak köszönhetően folyamatos és állandó lett a vízutánpótlás, aminek következtében újra megjelent a mocsári teknős (Emys orbicularis), ami egyben Natura 2000-es jelölő faj is. A nőstény egyedek az időjárás függvényében általában már május-június hónapokban kezdik lerakni tojásaikat. Itt a Tócó-patak mentén meglepő módon elég későn, július közepén kezdték el a tojásrakást. A tojásrakóterületek általában a vízpart közelében találhatók, de nem ritka, hogy akár száz métert is elvándorolnak a víztől, hogy megfelelő lazább szerkezetű talajtípust találjanak. A nőstények a tojásrakás után igyekeznek visszatérni a vízterekhez. A lágyhéjú tojások kikelését a Nap melengető sugaraira bízzák. A fejlődő embriók leendő ivarát a környezet hőmérséklete határozza meg. A hűvösebb körülmények között inkább hímek, melegebb környezetben pedig nőstény egyedek fejlődnek ki. A kikelésük augusztus végén, szeptember elején esedékes, a talajból kibújt fiatalok rögvest elindulnak -zárt genetikai programjuknak köszönhetően- a víz felé. Az aktivitási periódusuk utolsó szakaszát táplálkozással töltik és október végén, november elején „téli elvonulásra” húzódnak rendszerint a közeli víztestek iszapjában. A 40-50 cm-re kiemelt futópálya a tojásrakó helyekre vonuló mocsári teknősöknek komoly akadályt jelent. Ezt a terepakadályt már a felnőtt egyedek sem képesek leküzdeni, nemhogy a kikelő fiatal példányok, akik elindulnának a Tócó-patak irányába. A pillanatnyi megoldás csak az lehet, ha összegyűjtjük a még igen sérülékeny kis teknősöket és a patakba elengedjük. A kikelés után még puha a páncéljuk és könnyen áldozatul esnek kutyáknak, szarkáknak stb. A másik érintett faj a közönséges vakond (Talpa europaea), amely a futópálya alatt nem fog tudni áthatolni, hiszen a pályaalapjának „kitükrözése” kb. 40-50 cm mélységben történt és ide zúzott kavics törmelék és bitumen lett bedolgozva. A Rónaőrző Egyesület tagjai tevékenyen részt vesznek a teknős egyedek védelmében, de a hosszú távú megoldás átjáró folyosók építése lenne a futópálya alatt. Dudás Miklós
