A lepkék és a poszméhek voltak debreceni nyári túránk középpontjában

Nemrég a Zelemér közelében eredő Tócó-patak mentén tettünk természetismereti sétát.

Délelőtti programunk fő célja a nappali lepkék és poszméhek megfigyelési adatainak gyűjtése, estleges fotózása volt. Beszélgettünk a Tócó-patak és völgye ökológiai jelentőségéről, jellegzetes fajairól.

A pár óra hosszat tartó utunk során összesen 17 nappali lepkefajjal (melyek közül 5 természetvédelmi oltalom alatt áll) és 3 poszméhfajjal találkoztunk. Poszméheink közül a kövi poszméh (Bombus lapidarius) került elő a leggyakrabban.

A pillangófélék (Papilionidae) közül szép számban láttunk fecskefarkú lepkéket (Papilio machaon). A fehérlepkék (Pieridae) 3 fajjal képviseltették magukat, a sáfrányszínű kéneslepkék (Colias croceus) voltak a leginkább közkedveltek.

A boglárkafélék (Lycaenidae) közül első ízben figyeltük meg a kóbor ékesboglárka (Cupido argiades) néhány példányát a patak menti tocsogós területen. Ez a védendő faj kimondottan a vizes élőhelyeket részesíti előnyben.

Kevés busalepkét (Hesperiidae), de viszonylag sok tarkalepkét (Nymphalidae) láttunk, köztük is jónéhány második nemzedékes pókhálóslepkéket (Araschnia levana). A nappali pávaszem (Aglais io) és fekete színű, fehér pettyekkel hintett hernyói, a c-betűs lepke (Polygonia c-album), vagy a zöldes gyöngyházlepke (Argynnis pandora) számos helyen nyújtott kiváló fotótémát a látogatóknak. A csodálatosan irizáló kis színjátszólepke (Apatura ilia) egy példánya már utunk elején szépen megmutatta magát, később még sikerült újra találkozni egyikőjükkel. A vándor életmódú bogáncslepkék (Vanessa cardui), melyek a mediterráneumba vonulnak a tél elől és a sötét színű közönséges ökörszemlepkék (Aphantopus hyperantus) sem voltak ritkák, utóbbiak lassan repkedtek a lágyszárúszinten.

Természetesen nem csak a lepkékkel és a poszméhekkel foglalkoztunk, így a helyi jelentőségű védett területen járva sikerült a fokozottan védett gyurgyalag (Merops apiaster) csapataitól kezdve a vadászó karvalyon (Accipiter nisus) keresztül a szürke légykapóig (Muscicapa striata) sok mindent megfigyeltünk.

Több ízben tanulmányozhattuk a mezei gólyaorr (Geranium pratense) szép példányait, melyek az Alföldön csak ezeken a helyeken lelhetőek fel. A vadvirágos Tócóparton sétálva, olykor megállva a patak menti ligeterdő öreg fái alatt igazán kellemes és érdekes túrában volt része kis csapatunknak, melyet végül Zelemér középkori templomának romjainál zártunk.

Gyűjtött adataink a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága biotikai adatbázisát és a Természetvédelmi Információs Rendszer adatait gazdagítják.

A  program a Földművelésügyi Minisztérium 2016-os “Zöld Forrás” programja támogatásával valósult meg.

Azonosító: PTKF/766/2016

Szöveg és fotók: Koczka András, Szabó Tünde