Egy eurázsiai hód (Castor fiber) különös vándorútja

Debrecentől északra haladva a 4-es főút mellett Hajdúhadház és Téglás települések között található egy 1,5-2 ha-os kis horgásztó. Az elmúlt év augusztusában a horgászok szokatlan jelenségre figyeltek fel, egy számukra akkor még ismeretlen „lény tevékenykedését„ tapasztalták. Reggelente újabb és újabb termetes fehérfűzfák voltak a tó medrébe beleborogatva.  A szemlélők a kidöntött fák törzsén furcsa és igen különleges rágásnyomokat véltek felfedezni. A „nemkívánatos jövevényről” aztán hamarosan kiderült, hogy csak hód lehet a tettes, mely ilyen módon szerzi  be táplálékának egy jelentős részét. Az ide tévedt vándor azonban még tovább borzolta a gazdálkodók idegeit is, mert a horgásztó keleti oldalánál húzódó kukoricaföld egészen lenyúlt a partjáig és hamar rájött a „persona non grata”, hogy milyen ízletes a „tejesérésben” lévő csemegekukorica is. Tövestől húzgálta be egyre-másra a kukoricaszárakat a tó mélyebb részeibe és ott fogyasztotta el azokat. De hogyan is kerülhetett ide ez az állat?- tették fel maguknak a kérdést a szakemberek. Hosszas fontolgatás után a következő elfogatható magyarázat született: A Nyírség-vízgyűjtő rendszerében- a belvízcsatornákon közel 70 km-t tett meg ez az állat, amíg eljutott a horgásztóig. A IX. sz. főfolyású csatorna, amely a Lónyai-főcsatornába torkollik és a főcsatorna pedig Gávavencsellőnél a Balsai Tisza-partnál ömlik a Tisza-folyóba, ezen az útvonalon jöhetett csak keresztül a kóborló kedvű hód.

De mit is érdemes tudni a hazánkban előforduló hódokról?  Az eurázsiai hód (Castor fiber) jelenleg nálunk védett (eszmei értéke: 50 000 Ft) és Natura 2000 jelölőfaj!

Magyarországról a XIX. század második felében pusztult ki az eurázsiai hód (Castor fiber) a kíméletlen vadászat és az élőhely vesztés, a folyóink szabályozási munkálatainak következtében. Az első hódok újbóli feltűnése a Tisza-tónál volt 1988-ban. Máig tisztázatlanok maradtak azonban a körülmények, hogy honnan és hogyan kerültek a Tiszafüredi Madárrezervátum területére az állatok. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai Németországból a Bád-Kisingeni vadasparkból 1991-tól 1993-ig 7 példányt hoztak, hogy „megerősödjön” a populáció. A későbbiekben azonban kiderült, hogy ezek az egyedek kanadai hódok voltak. Tudni kell, hogy a két faj egymással nem hibridizálódik, mert eltérő a kromoszómaszámuk. Sőt újabb kutatások szerint a kanadai hód konkurenciát is jelenthet az eurázsiai rokonának, kiszoríthatja azt élőhelyéről. Magyarországon hivatalosan 1996-ban a WWF támogatásával kezdődött az eurázsiai hódok visszatelepítési programja, amely 2008-ban fejeződött be. Az utolsó évben a HNP területén a Hortobágy folyóra került visszatelepítésre két család (5 példány). A 2000–es években a Felső-Tisza több pontjára is történtek visszatelepítési kísérletek, többek között Tiszaladány-Tiszadob térségébe 20 egyedet engedtek szabadon, s feltételezhető, hogy ezek szaporulatából indult kalandos útjára ez az „ifjonc” is, hogy új élőhelyeket keressen és népesítsen be. Ez a választása azonban nem volt valami szerencsés részéről, mert olyan helyre tévedt ahol az életfeltételei nem igazán biztosítottak a túléléséhez és a fajtársaktól is olyan távol került, hogy párt sem igen találhatott volna magának, s a horgászok sem nézték „jószemmel” a jelenlétét. Erről tanúskodtak azok a hurkok is, amiket illegálisan tettek ki számára, hogy ilyen drasztikus módon távolítsák el a horgásztóból az állatot!

Végül született egy közös megállapodás a horgászok és a természetvédelmi szakemberek között, hogy élvefogó csapdával, kell megfogni és eltávolítani ezt a példányt.

Ezek után  április 21.-én egy kis nyugalmas szigetre a tó keleti részében lett kihelyezve az élvefogó csapda, az ehhez szükséges hatósági engedély beszerzése után.

A csapdába csalinak friss zöldhajtású fűzfaágak, alma, és néhány kukoricacső is került, valamint külföldről (Németország) származó castoreumot (más néven hódpézsmát) is sikerült alkalmazni a befogás sikeressége érdekében. Ez az átható szagú vegyület a hódzacskóban termelődik, és igen fontos szerepük van a hódok közötti kommunikációban. Az egyes példányokból ezek a „szexferomonok” a területük határainak (revírek) a kijelölésénél, valamint a fajtársak felismerésében a párválasztásban, különböző viselkedésbeli reakciókat váltanak ki.

A csapda naponta volt ellenőrizve és friss csalikkal feltöltve. Május elsejére virradó éjszakán végül is sikerült befogni a „magányos vándort”. Az állat a Hortobágyi Nemzeti Park Malomházi Vadas Parkjába került bemutatási célból.

Dudás Miklós