Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy megjelent a Debrecen madárvilága című kiadvány.

A könyvet Veszelinov Ottónál (szerző) vagy a Rónaőrző Természetvédelmi Egyesülettől (kiadó) lehet beszerezni 14.000 Ft-os áron. Érdeklődni, rendelni a debrecenmadarvilaga@gmail.com e-mail címen vagy a 30/4545058 mobilszámon lehet.

Debrecen teljes közigazgatási területének madárvilágát korábban senki nem mutatta be ilyen részletesen, hiánypótló kiadványt készítettünk. A szerzők évtizedek óta kutatják a bel- és külterület madárfaunáját, de saját adataik mellett széleskörű irodalmi kitekintést is nyújtanak Debrecen madárvilágáról közel 200 évre visszamenőleg. Az elterjedési térképek és az összefoglaló táblázatok gyors információkat szolgáltatnak az egyes fajokról, ugyanakkor a szöveges leírások részletes tájékoztatást adnak arról a 283 madárfajról, mely valaha előfordult Debrecen mai határain belül.

Egymást követő különböző évszázadokban itt dokumentálták elsőként hazánkban a törpesas, a kis héja és a havasi sarlósfecske fészkelését, de olyan hazánk faunájára nézve új fajok is itt kerültek meg elsőként, mint az örmény sirály vagy a feketetorkú rigó. A város teljes közigazgatási területe ugyan kevesebb mint 0,5%-a Magyarország területének, mégis egyes években néhány fokozottan védett madárfaj hazai állományának több mint 10%-a költött külterületi élőhelyeken. Ilyen faj volt például a fattyúszerkő, vagy a hazánkban már csak néhány tíz párban fészkelő, csökkenő állományú vörösnyakú vöcsök. Ezek a példák jól mutatják, hogy akár a múltban, akár napjainkban sok új faunisztikai információt nyújtott hazánknak Debrecen madárvilága, melynek megismeréséhez reményeink szerint jelentős mértékben hozzá tudunk járulni jelen kiadvánnyal.

Biogeográfiai tekintetben ugyan kicsi Debrecen területe, mégis fajkészlete vetekszik egyes hazai megyékkel. Kiterjedt erdőségei, köztük a hazánkban elsőként országos védettséget kapott debreceni Nagyerdő a Nyírség déli részén olyan fajoknak nyújtanak állandó, kiterjedt élőhelyeket, mint például a darázsölyv, közép fakopáncs vagy az örvös légykapó; melyek a Tiszántúlon a folyók ártéri erdőin kívül máshol nem maradtak fenn ilyen jelentős állományméretben. Ez a könyv szintetizálja az önkéntes felmérők és a hivatásos terepi kutatók munkásságát, így próbálva átfogó képet nyújtani Debrecen madárvilágáról.

Borító, tervezés, nyomdai előkészítés: Demeter Györgyi Csilla

Alább bemutatunk néhány minta oldalt.

A “RECO” a Hagyományalapú Környezetvédelemért Alapítvány megbízásából, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával egyesületünk megjelentette a Pásztorok csillagai című kiadványt, melyben Barna Gábor néprajzkutató, Gyarmathy István egyesületünk titkára és Csécsi László ujságíró a hortobágyi puszta pásztorainak  a csillagos égről szóló ismereteiről szóló szóló írásai és Keszthelyi Sándor és Sragner Márta a témát érintő bibliográfiája olvasható. A kiadvány pdf-ben honlapunkról letölthető.

A civilizált emberiség által épített műszaki létesítmények néhány estben pozitív hatással is lehetnek (pl. épületeken fészkelő madarak, denevérek stb.) leginkább azonban negatív hatásúak, veszélyforrásként jelentkeznek az egyes élőlény csoportok életfolyamataira.

Gondoljunk csak a visszatükröződő hatalmas üvegezett felületekre, amelyeknél rendszeresek a madárütközések, az áramtermelő szélturbinák lapátkerekei által levert számtalan denevérek és madarak tömegére, a műutak mentén elgázolt kisemlősök (sün, menyét mezei nyúl stb.) és madarak (pl. gyöngybagoly, erdei fülesbagoly, macskabagoly, vércsék, ölyvek stb.) sokaságára, vagy a petéző helyeikre vonuló kétéltűek (békák, gőték, szalamandrák stb.) millióinak az eltaposására.

A nem megfelelő szögben álló világító testek „fényszennyezése” megzavarja az éjszakai rovarvilág (lepkék, kérészek, stb.) tájékozódását, szaporodását.

Az elektromos légvezetékek elsősorban a madaraknál okoznak ütközéses és áramütéses elhullásokat.

A napelem-parkok, az éjszaka vonuló víziszárnyasokat és a vízhez kötött ízeltlábúakat tévesztik meg, hiszen összefüggő nyílt vízfelületeknek érzékelik azokat és sokszor pusztulásukat okozzák.

Ezek után már nem is igazán okozhat meglepetést hogy a Tócó-völgyében (Klastrompart) kiépítésre kerülő rekortán (kiemelt beton-bitumen alapú) futópálya  több élőlény csoportnak akadályként (barrier)  „funkcionál”.

Örvendetes tény, hogy a Tócó-patakban a Civaqua programnak köszönhetően folyamatos és állandó lett a vízutánpótlás, aminek következtében újra megjelent a mocsári teknős (Emys orbicularis), ami egyben Natura 2000-es jelölő faj is.

A nőstény egyedek az időjárás függvényében általában már május-június hónapokban kezdik lerakni tojásaikat. Itt a Tócó-patak mentén meglepő módon elég későn, július közepén kezdték el a tojásrakást.

A tojásrakóterületek általában a vízpart közelében találhatók, de nem ritka, hogy akár száz métert is elvándorolnak a víztől, hogy megfelelő lazább szerkezetű talajtípust találjanak. A nőstények a tojásrakás után igyekeznek visszatérni a vízterekhez. A lágyhéjú tojások kikelését a Nap melengető sugaraira bízzák. A fejlődő embriók leendő ivarát a környezet hőmérséklete határozza meg. A hűvösebb körülmények között inkább hímek, melegebb környezetben pedig nőstény egyedek fejlődnek ki.

A kikelésük augusztus végén, szeptember elején esedékes, a talajból kibújt fiatalok rögvest elindulnak -zárt genetikai programjuknak köszönhetően- a víz felé. Az aktivitási periódusuk utolsó szakaszát táplálkozással töltik és október végén, november elején „téli elvonulásra” húzódnak rendszerint a közeli víztestek iszapjában.

A 40-50 cm-re kiemelt futópálya a tojásrakó helyekre vonuló mocsári teknősöknek komoly akadályt jelent. Ezt a terepakadályt már a felnőtt egyedek sem képesek leküzdeni, nemhogy a kikelő fiatal példányok, akik elindulnának a Tócó-patak irányába.

A pillanatnyi megoldás csak az lehet, ha összegyűjtjük a még igen sérülékeny kis teknősöket és a patakba elengedjük. A kikelés után még puha a páncéljuk és könnyen áldozatul esnek kutyáknak, szarkáknak stb.

A másik érintett faj a közönséges vakond (Talpa europaea), amely a futópálya alatt nem fog tudni áthatolni, hiszen a pályaalapjának „kitükrözése” kb. 40-50 cm mélységben történt és ide zúzott kavics törmelék és bitumen lett bedolgozva.

A Rónaőrző Egyesület tagjai tevékenyen részt vesznek a teknős egyedek védelmében, de a hosszú távú megoldás átjáró folyosók építése lenne a futópálya alatt.

Dudás Miklós

Megtartottuk 2025-ös közgyűlésünket. A program része volt az általunk kezelt Vámospércsi tölgyes és Létavértesi Falu rét felkeresése, és természetvédelmi feladatok végzése is. Így megöntöztük a korábban kiültetett növényeket és begyűjtöttünk közel 200 frissen kelt kocsányos tölgy csemetét. A csemetéket tagtársaink segítségével további nevelés és későbbi kültetés céljából iskoláztuk. A különleges nyírségi ökotípusba tartozó tölgyek nagy értéket jelentenek, hiszen alkalmasak lesznek kis tölgyesünk gyarapítására, megújítására.

A Tócó-völgy és vízfolyása az elmúlt évek tartós szárazságai, aszályos időszakai miatt folyamatosan kiszáradt, és a Zelemér közelében eredő patak forrásvidéke is teljesen elapadt.

A Civaqua program első ütemében a Tócó-patak revitalizációja valósult meg. A józsai helyi védett területrészen a mederrendezés (meanderezés), kotrás és a műtárgyak kiépítése során állandósult a patak vízhozama, amelyet a Keleti-főcsatorna illetve közvetve a Tisza folyó biztosítja.

A mederben a folyamatos és tartós vízmozgásnak köszönhetően a táj élővilága is kezd újra éledni, megjelent kis számban az orvosi pióca (Hirundo medicinalis), a mocsári teknős (Emys orbicularis), a vízisikló ( Natrix natrix), a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), a kecskebéka (Pelophylax esculenta). Néhány invaziv halfaj is benépesítette a vízteret pl. az ezüst kárász ( Carassius auritus), a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas), a koi ponty (Cyprinus rubrofuscus).

Az őszi-tavaszi vonulási időszakban felélénkült a madarak előfordulása is a térségben, a hegyi billegető (Motacilla cinerea), az erdei cankó (Tringa ochropus), a billegető cankó (Actitis hypoleucos), a szürke cankó (Tringa nebularia),  a sárszalonka ( Gallinago gallinago), a gólyatöcs (Himantopus himantopus), a nagy kócsag (Ardea alba), a fekete gólya (Ciconia nigra), a fehér gólya (Ciconia ciconia), a tőkés réce ( Anas platyrhynchos), a vízityúk (Gallinula chloropus), a szürke gém ( Ardea cinerea), a vörös gém (Ardea purpurea) stb. megjelennek és napokig elidőznek a patak környékén.

Többek között egy igen színpompás állandó madarunk a jégmadár (Alcedo atthis) is megjelent itt a józsai mederszakaszon.  Rendszeresen felbukkant a víz fölé behajló ágakon és mozdulatlanul üldögélve, amint lesi a víz felszínéhez közel úszó apró halakat, vízirovarokat. Sőt meg lehetett úgy is figyelni a madarat, amint a víz felett egy helyben „lebegett” a levegőben mielőtt belevette volna magát a fodrozó hullámok közé a zsákmány után.

A fészkelőhely választásánál ez a madár faj, a meredek partfalat részesíti előnyben, ahová a költő üregét alakítja ki. A járatának mélysége elérheti az egy métert is és a végére egy szélesebb részt váj ki, ahová a tojásait rakja le. Kedvező években akár két fészekaljat is felnevelhet.

A Tócó-patak ezen mederszakaszán azonban nem található ilyen fészkelésre alkalmas meredek partfal, ezért úgy határoztunk, hogy egy mesterséges költőhelyet alakítunk ki a számára.

A mesterséges odút két tagtársunk – Dudás Miklós és Tiba István- készítette és a földmunkálatokat is Ők végezték el. Ezek után reménykedve várjuk, hogy a jégmadár pár vajon elfogja-e költésre a helyet!

A létavértesi Falu-rét értékes vizes élőhely, azonban a szárazodás ezt a területet sem kíméli. A területről egy innen induló árok, és a rajta átfutó Villongó-ér vezette el a vizet – eddig.

A levezető árkot a HNPI természetvédelmi őreivel még februárban elgátaltuk, míg a Villongó érre a Vízügyi Igazgatóság (Berettyóújfalui Szakaszmérnökség) munkatársainak részvételével április 9-én került egy vízszintemelő homokzsákos elkötés. Köszönjük a segítséget!

Az idei kisgyőri békavonulás erőfeszítéseink ellenére (táblák kihelyezése, ideiglenes terelő kerítés felállítása) katasztrófális puszulással járt: a három hét alatt több mint 1000 békatetemet számoltunk össze. Ez tarthatatlan állapot, ezen az országosan is jelentős vonulóhelyen mielőbbi beavatkozásra van szükség. Az utóbbi évek megnövekedett gépkocsi forgalma miatt itt is az történhet, mint hazánk több tradicionális békavonuló helyén: a barna varangy populáció összeomlik. 2025 április 4-én két civil szervezet (Rónaőrző Egyesület, Varangy Akciócsoport), Nemzeti Park Igazgatóságok (Bükki és Hortobágyi) és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakembereinek részvételével bejárást tartottunk a kisgyőri bekötőút érintett szakaszán. A résztvevők egytértettek abban, hogy rövid távon (2026) hivatalosan elrendelt időszakos sebességkorlátozás és vödrös csapdákkal kombinált terelőkerítés építése (a vödröket önkéntesek viszik át a túloldalra), míg középtávon (2027-től) végleges békaátjárók építése (például ilyen) illetve az út erdő felőli oldalán békaívóhely kialakítása jelenthet megoldást. A résztvevők kezdeményezik egy, az egész országra kiterjedő (sőt nemzetközi partnereket is bevonó) kétéltű védelmi pályázat beadását (LIFE vagy Interreg) amely a különböző okok miatt (klímaváltozás, élőhely megszűnés és feldarabolódás, stb.)  súlyosan veszélyeztetett kétéltűek kutatására, aktív védelmi beavatkozásokra és szemléletformálásra irányul.