A résztvevők beszámolójából:

2017. október 7-én, szombat reggel a Csapókerti Gombász Klub útnak indult Kisgyőrbe
egy lelkes csapattal, hogy egy jót gombászhasson a Bükk eme csodálatos területén. A
meghívást a Rónaőrző Természetvédelmi Egyesülettől kaptuk, amit Dudás Miklós
tolmácsolt felénk.
A „Természet Háza” egy csodálatos épület; igényesen felújított, kényelmes, természet
közeli kis kuckó. Gyönyörű tablóit sokáig nézegettük. Ennyire különleges házban
korábban még sohasem szálltunk meg.
Az idő kellemes volt, gomba is akadt, bár igaz, hogy ebben az őszi időszakban nagyobb
mennyiségű gombával is találkozhattunk volna, ami a fajok számát és mennyiségét illeti.
A túrák alkalmával festői helyeken járhattunk-kelhettünk. De nem csak a természetben
gyönyörködhettünk, hanem a Kisgyőrön átsétálva a település arculatával, szépen
felújított terével, gyümölcsöskertjeivel is megismerkedhettünk.
Szombat délelőtt már útnak is indultunk a szállás elfoglalását követőn gombák után
kutatni. Gyümölcsös kerteken keresztül, őszi kikericsek kíséretében jutottunk el egy szép
tölgyesbe. Itt sajnos nem találtunk néhány nagy őzlábon kívül egyéb gombát. Ezért
folytattuk utunkat; bükkösökben, fenyőelegyes erdők, gyertyánosok, szép tisztások…
Mindenki kosarába gyülekeztek gombák. Kitartóan kerestük a vacsora fő hozzávalóit;
közönséges petrezselyemgomba, néhány vargánya, szemcsésnyelű fenyőtinóru, lila
pereszke, májgomba, nagy őzlábgomba, pikkelyes pöfetegek és mutatós pókhálósgombák
is előkerültek.

Vasárnap reggel összepakoltunk, elhagytuk a Természet Házát és egy lucfenyvesbe látogattunk. Itt igazán érdekes és változatos fajokkal találkozhattunk; fenyőpereszkék, barna nyálkásgomba, lila pereszke, zöld ánizsgomba is színesítette kosarunkat.

Mekkora élmény és feltöltődés volt ez a nekünk! Gyönyörű környezet, remek idő, csodálatos gombák, kitűnő társaság.
Köszönjük a Rónaőrző Természetvédelmi Egyesületnek a lehetőséget és Dudás Miklósnak a munkáját, segítségét. Nagyon jól éreztük magunkat!

 

A résztvevők beszámolójából:

2017 október 21-22-23-ai hosszú hétvégén lehetőséget kaptunk, hogy a Kisgyőri Természet Házában másodszorra is megrendezhessük őszi alkotó hétvégénket. Ezúttal négyen vágtunk neki az egyre sárguló hegyeknek, az avartól takart erdei utaknak. Elsősorban a ház környezete kötötte le figyelmünket, de végre a fás-legelőt is közelről tudtuk megcsodálni.

Sajnos az időjárás nem volt hozzánk kedves, többnyire az eső kopogását hallgathattuk a takaros kis ház tetején, viszont így legalább több időnk maradt a kényelmes, meleg kuckóban alkotni és pihenni.

Egyesületünk idén is részt vett a hetedik alkalommal megrendezésre kerülő Zöld Börzén a Debreceni Egyetem  MÉK aulájában.

Az esemény célja  hogy minél több információt szerezzenek az érdeklődők a környezet- és a természetvédelemről, és az ezzel foglalkozó szervezeteket is megismerjék.

A szervezést köszönjük a DEHÖK Környezetvédelmi Bizottságának, illusztrációként szolgáljanak az alábbi képek:

 

Szabó Tünde

Fotók:  Vixathepné Ari Pálma, Koczka András

Október 4-én egyesületünk is képviselte magát a Debreceni Egyetem MÉK aulájában tartott Denevér –napon. Az esemény   az épített környezetben található denevéreink védelmének fontosságára hivatott felhívni a figyelmet.A résztvevők megismerkedhettek egyesületünk tevékenységével, és bemutattuk a denevérekkel kapcsolatos programunkat is.  Ezen kívül hasznos tanácsokat kaphattak az érdeklődők ,  hogy mi a teendő és hogyan segíthetnek ha bajbajutott denevérrel találkoznak.

Ezúton szeretnénk köszönetünket kifejezni a szervezőknek, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének, a DE HÖK Környezetvédelmi Bizottságának, a Tiszatáj Közalapítványnak, valamint a KÖZ-Pont Ifjúsági Egyesületnek hogy részesei lehettünk a rendezvénynek.

 

 

Szabó Tünde

Fotók: Koczka András, Szabó Tünde

Napsütéses kora őszi időben kezdtük meg idei szemétszedő  akciónkat a Te Szedd program keretein belül (2017. szeptember 15-én).

A tavalyihoz hasonlóan idén is -egyesületünk tagjai és a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai mellett- segítségünkre voltak a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézettől, hogy közös erővel tisztítsuk meg a Tócó-völgyét és a környező Natura 2000 oltalom alatt álló erdőket..

Rövid eligazítás után elindultunk az előzetes terepbejárás alkalmával felmért nagyobb szemétrakásokhoz, de az útközben talált kisebb hulladékupacokat is összegyűjtöttük.

Összetételükben igencsak változatosak voltak, a kommunális hulladékok mellett jócskán akadt “lom hulladék”, sőt veszélyes hulladék is (pl. gumiabroncsok) is, amik külön elszállításra kerülnek majd.

Négyórás tevékenységünk során jelentős mennyiségű szeméttől sikerült megtisztítani a kijelölt terület, illusztrációként szolgáljanak az alábbi képek.

Szöveg, fotók: Szabó Tünde

A megfelelő hely kijelölésénél több szempontot is figyelembe kellett venni, mivel a látogatóközpontot fás vegetáció, egy tölgy-kőris-szíl ligeterdő veszi körül, amely talajtanilag a Hortobágy-Berettyó főfolyás és a Malom-zugi csatorna öntésterületén alakult ki. Talaj-genetikai szempontból itt több hatás is felismerhető a jelenlegi talaj-szerkezetének a kialakulásban, a fás vegetáció, tartós jelenléte során csernozjom barna erdőtalajra jellemző állapot az uralkodó, valamint az öntés csernozjom talaj tulajdonságai is felismerhetőek a szelvényükben, aminek a kialakulásában viszont már a lágyszárú növényzet volt a domináns faktor. A feltalaj A, B szintjeiben a kellően morzsalékos barna humuszos rétegek találhatóak, de  már egy méter alatt a talajképző kőzet levegőtlen, hideg,  glejes nehéz agyag összetételű. A közönséges ürge ökológiai igényeinek a figyelembevétele szempontjából igen lényeges, hogy a telelő kamrája a fagyzóna alá kerüljön, de ez mindenképpen 1 m alatt van.

A 10X10 m-es sűrű szövésű kerítés a talajban 80 cm mélységbe van süllyesztve, viszont a talajfelszíntől 1,7 m magasságban veszi körbe a kijelölt területrészt. Az elmúlt években egyre inkább eluralkodó extrém időjárási anomáliák következtében, több biztonság-technikai megoldást is próbáltunk alkalmazni a bemutató „Citellárium” kialakítása során.  Ezek közé tartozott a dréncső a talajfelszín alá való fektetése, illetve még egy felszíni nyílt esővíz elvezető árok is készült, ami a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű nyári zivatarok idején lép majd működésbe. Az ürgék túlélése szempontjából fontos lenne még további jó morzsás szerkezetű csernozjom talajból a bemutató terület felszínére úgynevezett magas hantokat 80 cm-1 magasságban kialakítani, amiket azután fűkeverékkel szükséges bevetni. Egy ilyen elkészült már, de még továbbiak építése is indokolt! Illetve a terület rendszeres kaszálása is, hogy a megfelelő sűrűségű és fajösszetételű vegetáció kialakuljon.

Jelenleg a megépített bemutató „Citelleáriumba” még nem került ürge, mert még további biztonsági munkák szükségesek, illetve a jelenlegi állapot tesztelése történik. A műkotorékok fúrása (80 cm mélységbe) is megtörtént, de ezeket is ebben az évben csak monitorozás miatt alakítottuk, ki, hogy az őszi illetve a téli csapadékok milyen hatással lesznek rájuk.  A nyár folyamán mindenesetre már elég jól reagáltak vízelvezető rendszerek a lehulló nagy mennyiségű csapadékokra, ezért a további biztonsági intézkedések kivitelezése (további magas hant építése!!!)  az ürgék túlélését fogják  segíteni.

Debrecen-Józsa, 2017. szeptember 12.

  Dudás Miklós

Fotó: Koczka András, Szabó Tünde

Egyesületünk idén is szerepet vállalt  a Raptors Prey LIFE projekt keretei között végzendő ürgetelepítési munkálatokban. A közönséges ürge (Spermophilus citellus) fokozottan védett kisemlősünk, természetvédelmi jelentőségét tovább növeli, hogy a ritka és értékes ragadozó madárfajainknak, mint a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a parlagi sas (Aquila heliaca) fontos táplálékállata.

Ezeknek a madaraknak a stabil állományaik fenntartásához  igen lényeges a megfelelő táplálkozóhelyek biztosítása, ennek egyik módja a jelenleg még meglévő ürge-élőhelyek  megőrzése, és a másik lehetőség pedig új ürge kolóniák létrehozása. Az élvefogó csapdákkal befogott ürgéket a Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisáról- Kecskemétről és a Budapest Airport területéről fogtuk be mintegy 200 darab csapda kihelyezésével. A 80 befogott egyedet a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz Igazgatóság működési területén található Kecskeri-puszta Természetvédelmi Területre és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságához tartozó Csudabala-pusztán engedtük szabadon egy-egy előzetesen megépített „citelláriumba”. Ez az építmény egy sűrű szövésű raschel hálóval ideiglenesen elkerített területrész az ürgék számára. A célterületek ökológiai szempontból is (a talajvízszint magassága, a talajtípus, az uralkodó vegetáció fajösszetétele, a területen folyó gazdálkodás kaszálás vagy a legeltetés mértéke stb.) előzetesen fel lettek mérve és térképezve s amennyiben megfeleltek az áttelepítési kritériumoknak, úgy elkezdődhettek az előkészületi munkálatok. A „citelláriumokban” talajfúrógép segítségével „műkotorékokat” fúrtunk, és ezekbe a mesterséges üregekbe eresztettük bele az áttelepített ürgéket, mindegyikbe egyet-egyet. A beeresztés után a lyukakat fűcsomókkal kis időre lezártuk, ami segítette, hogy az állatok megnyugodjanak, a fűcsomók eltávolítása után a sűrű szövésű háló tartotta ideiglenesen helyben az ürgéket. Kieresztésük után mindkét helyen több napi őrzéssel biztosítottuk azt, hogy az állatok ne széledjenek szét idő előtt, és a ragadozó madarak, emlősök ezen idő alatt ne veszélyeztessék őket. Különféle gyümölcsökkel és magkeverékkel tápláltuk az áttelepített kisrágcsálókat, ezzel is segítettük, hogy minél előbb megszokják új környezetüket.

Az új területekre telepített ürgekolóniáknak a hosszú távon való életben maradásuk biztosítása az elsődleges természetvédelmi cél. Az áttelepített állományok a következő években, ha kellően majd megerősödtek csak azok után számíthatunk arra, hogy betöltsék az ökoszisztémában azt a szerepüket, ami a táplálékláncban a csúcsragadózó és a zsákmányállata között fennáll, egy tartós egyensúlyi állapotot biztosítva, vagyis a predátorok csak annyit zsákmányolnak elsősorban a beteg, legyengült egyedek közül, hogy az ürgepopulációk önfenntartó-képessége megmaradhasson.

 

Szöveg: Dudás Miklós-Szabó Tünde

Fotók: Birizló Csaba- Koczka András-Szabó Tünde

Augusztus 26-án tizenhatan vágtunk neki a Tócó-patak völgye Debrecentől északra eső szakaszának.

Utunk célja a helyi jelentőségű védett terület bejárása volt egészen a forrásvidékig, végső pontként az XIV. században épült gótikus Zeleméri templom romjait megjelölve.

Természetismereti – kultúrtörténeti sétánk során kiemelt figyelmet szenteltünk a szitakötőknek (Odonata) és a nappali lepkéknek (Diurna); megfigyelési adatok gyűjtése, fotódokumentáció készítése volt az egyik feladatunk. Természetesen mindemellett figyeltünk az általunk megfigyelhető növényekre, a madarakra és egyéb állatokra is.

A kilátogatók megismerkedhettek a Tócó-völgy kialakulásával, kulturális, földrajzi, földtani adottságaival és természetvédelmi jelentőségével. A patak hajdani életéről is beszélgettünk, amikor még halban gazdag víz volt és két malom is őrölt rajta. Nemhiába volt a völgy a térség egyik legrégebben – több tízezer éve – lakott területe. Szót ejtettünk a terület fontos fajairól, és persze a szitakötőkről és azok struktúrindikátor szerepéről.

A nappali lepkék és a poszméhek (Bombini) mint faunisztikai kutatásaink alanyai már korábbi túráink során ismerősökké váltak, azonban most első ízben próbáltunk betekintést nyerni a területen lévő szitakötők világába.

Szerencsére a csapat éles szeme és fényképezőgépei elől túl sok állat nem rejtőzhetett el, egyre-másra gyűltek az adataink.

Tócó-menti sétánk során kiválóan megfigyelhettük a hatalmas szilek, kőrisek, öreg füzek és a bogyókkal most még dúsan ellátott cserjék közt ugráló, repkedő madarak sokaságát. Szürke légykapó (Muscicapa striata) vadászgatott, fekete harkály (Dryocopus martius) rikkantott, cinkék (Paridae), poszáták (Sylviidae), füzikék (Phylloscopidae), erdei pinty (Fringilla coelebs) csapatok és sok más madár mozgott, bujkált az elsőrangú tájképi értékkel bíró patak menti ligeterdőben.

Saját szemünkkel tapasztalhattuk meg, hogy az észak-déli irányú Tócó-patakot, mint rögzült vonulási útvonalat tartja számon sok madár. Nagy mennyiségű gyurgyalag (Merops apiaster), molnárfecske (Delichon urbica) és füsti fecske (Hirundo rustica), néhány sarlósfecske (Apus apus) vonult a völgyet követve, de néhány korai vonuló egerészölyv (Buteo buteo) is távcsöveink elé került. Barna rétihéja (Circus aeruginosus) keringett, karvaly (Accipiter nisus) röppent ki a ligetből, majd kabasólyom (Falco subbuteo) vágott a fecskék közé.

A szitakötők megfigyelése során olyan fajokat tudtunk beazonosítani, mint az alföldi szitakötő (Synpetrum sanguineum) vagy éppen a foltosszárnyjegyű rabló (Lestes barbarus). A szitakötőkön (melyekről sok fotót készítettünk esetleges otthoni elemzés céljából is) kívül nappali lepkékben sem volt hiány. Számos boglárka, fehérlepke, ökörszemlepke mutatta magát, de előkerült az egyik féltett faj, az ibolyás színnel irizáló kis színjátszólepke (Apatura ilia) is. Ez a – Vörös Könyvben potenciálisan veszélyeztetettként szereplő, védett – lepkefaj kötődik a füzekhez és nyarakhoz. Lábunk előtt fürge gyík (Lacerta agilis) nősténye vadászgatott, a kökénybokron imádkozó sáska (Mantis religiosa) kapaszkodott.

Megcsodálhattuk az illatozó kaszálórét keskeny sávját és a Tócó mellett virító mezei gólyaorr (Geranium pratense) szép példányait. Ez a kékes virágú lágyszárú hazánkban nem túl gyakori és főként hegyvidéki élőhelyek lakója, így az Alföldön igazi ritkaságnak számít.

Utunk végéhez közeledve sűrű kukoricáson át történő „kalandos” áthaladással jutottunk fel az 1907 óta műemlékként nyilvántartott Zeleméri templom romjaihoz. A hányattatott sorsú település templomának mostanra csak a torony egy része (Csonkatorony) és az északi falának kis darabja maradt meg. Török és tatár dúlta és égette fel több ízben is anno a templomot, melyhez ma is legendák és kísértethistóriák fűződnek és mely a mai napig szakrális események színhelyeként is funkcionál.

A Rónaőrző Természetvédelmi Egyesület terepi programjáról remélhetőleg mindenki élményekkel gazdagon és kellemesen elfáradva tért haza szombati ebédjéhez.

Ezúton is köszönjük a résztvevőknek a felmérésben nyújtott segítségét és az átadott fényképfelvételeket. Gyűjtött adataink a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága biotikai adatbázisát fogják gyarapítani.

A program a Földművelésügyi Minisztérium 2017-es “Zöld Forrás” programja támogatásával valósult meg.

 Azonosító: PTKF/728/2017

 

Szöveg: Koczka András, Szabó Tünde

Képek: Szabó Tünde, Koczka András,Vixathepné Ari Pálma