Egyesületünk 2018-ban is részt vett a Raptors Prey LIFE projekt keretei között végzett ürgetelepítési munkálatokban. A közönséges ürge (Spermophilus citellus) fokozottan védett kisemlősünk, természetvédelmi jelentőségét tovább növeli, hogy a ritka és értékes ragadozó madárfajainknak, mint a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a parlagi sas (Aquila heliaca) fontos táplálékállata.

Idén a Hajdúszoboszlói repülőtérről telepítettünk át ürgéket a Túrkeve melletti Csejt pusztára illetve a Nimfea Egyesület túrkevei Fekete István Oktatóközpontjába (utóbbiakat bemutatási céllal).

Dudás Miklós részletes beszámolója:
Az idei telepítés előkészítését és lebonyolítását az engedélyek módosítása miatt, csak augusztus 20-án tudtuk elkezdeni, ezen a napon, a helyszínen (Túrkeve, Csejt-puszta) felállítottuk a mobil raschel háló kerítést, illetve az állatok fogadására szolgáló műkotorékokat (első alkalommal 70 db, majd néhány nappal később a hálón kívül még 65 db járat készült el) fúrtunk ki. Annyit érdemes tudni a területről, hogy a csernozjom jellegű talajtípus kialakulásánál a folyó közelsége miatt az öntésanyag lerakódása közvetlenül is hatott a talajszerkezet morfológiájára. Ennek a folyamatnak a következménye, hogy jellemzően a felsőszint még viszonylag morzsalékos, de az alsóbb szintekben már keveredik kevesebb homok, lösz valamint az iszap és agyagfrakciók rétegzettsége. Így ez a középkötött talajtípus rendkívül aszályérzékeny. Ez a probléma a terület előkészítésekor jelentkezett hatványozottan, ugyanis a „betonkeménységűvé” kiszáradt, összetömörödött talajt a műkotorékok kifúrásakor két személynek is nehéz és igen körülményes volt kivitelezni. Néhány nappal később szerencsésen változott a helyzet, mert néhány alkalommal rövid ideig tartó és viszonylag kevés mennyiségű csapadék hullott és csak éppen annyira áztatta át a talajszelvény kapilláris zónáját, hogy már egy személy is könnyedén tudott fúrni 70-80 cm-es mélységű járatokat. Az esős frontok érkezése előtt minden alkalommal az összes műkotorék le lett fedve vastagon fűcsomókkal, így egyetlen esetben sem kellett elázott ürgéket begyűjteni, és szárítgatni, mint az elmúlt évben Csudaballán.
A befogás időpontja: augusztus 23 és 24 és az őrzés, utógondozás vége pedig szeptember 9. volt a Rónaőrző Természetvédelmi Egyesület részéről.

A program keretében két nap alatt összesen 66 példányt sikerült befogni a Hajdúszoboszló sport repteréről, de sajnálatos módon az első nap komoly veszteség ért bennünket. A nagy hőségre való tekintettel betervezett koradélutáni (14-15 óra között) befejezéskor végzett csapda ellenőrzéskor, 5 egyedet „túlhevült” állapotban találtunk. Két példány még életben volt ezeket igyekeztünk hideg vízzel a testhőmérsékletüket visszahűteni, de végül ők a veszteséglistára kerültek. Az elhullt egyedek felkerültek a Természettudományi Múzeum Állattárába további tudományos vizsgálatok céljából.

A befogott állatok egyedileg lettek szövetruhával letakarva, és hűvös, árnyékos helyen voltak elhelyezve a szállításukig. Az utánfutót is kénytelenek voltunk hideg vízzel alaposan lemosni, mert annyira felforrósodott az akkor éppen érkező és tetőző melegfront hatására. Az utánfutó aljára frissen kaszált fűszéna került, hogy bizonyos nedvességet, párologtató felületet biztosítsunk az ürgék számára és végezetül még egy jól szellőző ponyva is került az állatok fölé, hogy a késő délutáni még erősen tűző nap sugaraitól védve legyenek szállításkor.

A befogott állatokból 50 példány, Túrkeve községhatárában Csejt-pusztára került, míg 11 egyed (3 hím és 8 nőstény) pedig a Nimfea Egyesület látogató közpántjában kialakított bemutató „Citellárium” lakói lettek.
Ennek a bemutató helynek kettős funkciója van egyrészt népszerűsíteni a fokozottan védett fajt, másrészt amennyiben az elkövetkezendő években sikeresen szaporodnak a félintenzív tartási körülmények között, úgy a fiatal állatokat ki lehet helyezni és tovább erősíteni a közeli, az elmúlt évben sikeresen telepített természetes kolóniákat ( pl. Kecskeri-puszta, stb.).

A Nimfea Egyesület kezelésében lévő Csejt-pusztán előkészített, raschel hálóval és villanypásztorral körülvett területrészre 50 példány lett kihelyezve, előfúrt „műkotorékokba”.
A tartós hetek óta tartó szárazság és a birkákkal való túllegeltetés következtében a legelőrész vegetációja teljesen ki volt égve, ezért az ürgék utógondozása még alaposabb odafigyelést igényelt, amíg azok az új élőhelyükhöz nem alkalmazkodtak. Rendszeresen kaptak frissen kaszált fű- és lucernaszénát, lédús takarmányként alma, körte, dinnyehéjat, valamint szemes magkeveréket (napraforgó, búza, kukorica stb.) is, amit a Nimfea Egyesület munkatársai biztosítottak számukra. Nagyon fontos momentum volt megfigyelni az egyes állatokat amint a bekerített részen kívül jutva, még használták ugyan a műkotorékokat, de az új járataikat -szinte minden egyes egyednél az volt tapasztalható-, hogy a mezei pockok által használt üregek közül választottak maguknak és azokat bővítették, alakították át. A pockok által használt járatrendszerek sokkal lazábbá tették a talajt ezeken a területrészeken.

A Rónaőrző Természetvédelmi Egyesület szervezésében a kitelepített állatok őrzése és utógondozása 18 napig tartott. Ezen időszak alatt folyamatos éjjel-nappali emberi jelenlét volt biztosítva a helyszínen. Erre a tevékenységre annál is inkább nagy szükség volt, mivel Csejt-puszta egy igen frekventált területrésze az egyes csúcsragadozók előfordulásának. Ezt a folyamatos és jelentős predációs nyomást mindenképpen kontroll alatt kellett tartani, mert a frissen kitelepített ürgékre igen komoly veszélyt jelentettek a csúcsragadozók jelenléte.
Napközben rendszeresen 7-8 vörös vércse (Falco tinnunculus), 2-3 egerészölyv (Buteo buteo) , 1 pár parlagi sas (Aquila heliaca), 1 hamvas rétihéja (Circus pygargus) , 2 barna rétihéja (Circus aeruginosus) volt jelen a legelő légterében.

Naplemente után az erősödő szürkületben a baglyok közül az erdei fülesbaglyok (Asio otus) és a gyöngybaglyok (Tyto alba) jelentek meg, amelyek az első napokban szintén veszélyt jelentettek, mert még sötétedés után is mozogtak a stresszesebb ürgék és a menekülési késztetésük hatására a raschel-hálónak ütköztek, aminek következtében a baglyok érdeklődését is erősen felkeltették. Rendszeresen beültek a hálótartó faoszlopokra (napközben a vércsék is ugyanezt művelték), amíg beszállási lehetőségeket sikerült megakadályozni az oszlopok csúcsára felkötözött szúrós száraz (szúrós szerbtövis, mezei iringó) növényekkel.
Éjjel házimacskákat, vörös rókát, közönséges görényt kellett rendszeresen távol tartani a telepítés helyszínétől.
Az őrzés ideje alatt résztvevő személyek lelkiismeretes és felelősségteljes munkájuknak köszönhetően nem jeleztek ezen idő alatt elhullást, illetve zsákmányolt példányokról sem számoltak be.

A szeptemberi rendkívül meleg időjárás új kihívást jelent, mert a fiatal egyedek még nem fognak elvonulni a téli hibernációra, amíg a megfelelő barnazsír tartalékaikat fel nem halmozzák a testükben és addig továbbra is ki lesznek szolgáltatva a területen folyamatosan jelenlévő igen erős predációs nyomásnak. Érdemes lenne, továbbá az egész területrészt villanypásztorral körül venni ahol már szétterjedtek az ürgék és a saját járataikat kialakították, egyrészt a szőrmés- ragadozókat valamelyest távol tartaná, illetve a birka nem járná a legelőt és remélhetőleg így a gyep vegetációja gyorsabban, tudna regenerálódni.
A telepítés helyszínét, az időjárás hidegebbre fordulásáig, vagyis az állatok végleges téli álomra vonulásáig szükséges még tovább őrizni, illetve utógondozást végezni, hogy legyen esélyük a túlélésre a jövő év tavaszán már itt ébredő, jó kondícióban lévő szaporodóképes egyedeknek. Így lehetne talán hosszútávon is biztosítani a rekolonizált állomány fennmaradását!

A lenti képek az áttelepítés egyes fázisait mutatják be.

A 2017/2018-as tanévben debreceni iskolákba látogattunk, hogy megismertessük a gyerekeket 2017 év emlősével, a mogyorós pelével és a többi  hazai pelefajjal, ezen kívül  a szitakötők ,vizes élőhelyek fontosságával, védelmük jelentőségével.

Kisgyőri tanulóknak természetismereti előadásokat tartottunk az élővilágbarát kertről,a ház körül megtelepíthető élőlényekről, szerepükről a Kisgyőri Természet Háza Oktatóközpontban, majd közösen megtekintettük a gyakorlatban is a kialakított élővilágbarát kert tanösvényt.

A program a Földművelésügyi Minisztérium 2017-os “Zöld Forrás” programja támogatásával valósult meg. Azonosító: PTKF/728/2017

A hazai fészkelő állományra továbbra is jellemző, hogy az egyes tájegységeken szórványosan s nagy távolságokra fészkelnek egymástól a párok. A 2017-es év viszont lényegesen jóval kedvezőbb eredményeket mutatott a múlt évi költési szezonhoz viszonyítva.

A költő állomány továbbra is erősen fragmentált, vagyis az egyedszáma a populációnak alacsony szinten van napjainkban is. Ez a folyamat igen jól nyomon követhető az egyes régiókban ahol egy „fluktuáló areahatár”alakult ki, az alkalmi megtelepedések folytán, illetve mivel a fészkelő párok igen kevés számban fordulnak elő és ezért a tényleges elterjedési övezet évről évre változhat. Vagyis jelenleg „kis helyhűség” a jellemző az optimálisnak látszó habitattokban is, mivel nincs kellő egyedszámú madár a benépesülésre (migráció) más területekről.

Hortobágy:
A korábbi aktív revírek amelyek jelentős részéből eltűntek napjainkra a költőpárok.

– Görbeháza Bagota-pusztán szürke nyárfasorban, műfészekben (gólyakosár) évekig költő pár elhagyta a fészkét az elmúlt évben.
– Balmazújváros Észak-Darassa puszta szárnyékerdő folt (korábban akácon volt a fészke, most az új váltófészke tölgyön van) az idén sikeresen költött, 2 fiókát neveltek fel. A szülőpár hímje feltételezésünk szerint már F1-es hibrid, amely egy „tisztavérű” tojóval állt párba. A kérdés eldöntéséhez a fiókákból sikerült tollmintákat gyűjteni a genetikai vizsgálatokhoz.
– Balmazújváros Dél-Darassa puszta szárnyékerdő folt (korábban akácon volt a fészke, most tölgyön van az új váltófészke) az idén szintén sikeresen költött. Itt is 2 fióka repült ki és mind két szülőmadár „tisztavérű” habitust mutatott. A fiókákból itt is begyűjtésre kerültek tollminták a további vizsgálatokhoz.
– Balmazújváros Papegyháza szürke nyárfán kerecsennek kihelyezett fatálcában költött korábban. Az elmúlt években már csak egy példány jelent meg a fészeknél, néhány hétig tartotta a revírt a fészket tatarozta, majd végleg elhagyta azt.
– Balmazújváros Hort puszta fehérfűzre kihelyezett kerecsen fatálcában költött korábban, de innen is eltűnt a pár.
– Balmazújváros Magdolna puszta kocsányos tölgyön természetes fészekben az elmúlt évben sikertelen volt a pár költése az idén már nem jelent meg a költőhelyén.
– Balmazújváros Hadházi erdőben amerikai kőrisen gólyakosár alapú műfészekben költő hibridpár revírje is üres már évek óta.

Bihari-sík:
Az elmúlt években, ebben a térségben a fajnak 3 aktív revírje volt ismert, de jelenleg csak egy biztos előfordulásról van információ.

– Mezőpeterd községhatárában természetes fészekben volt, de néhány éve eltűnt a pár
– Mezősas községhatárában természetes fészekben költött, de ezt a fészkelőhelyet is elhagyta a pár.
– Váncsod községhatárában szürke nyárfán természetes fészekben az idén sikeresen költött a pár 2 fiókát neveltek fel. A fészekben a zsákmány-maradványok között szerepelt: hörcsög, mezei pocok, kószapocok, sün, fiatal szarka.

Pest-megye:
A korábbi években, ebben a régióban is 3 pár költött rendszeresen, de jelenleg csak egy sikeres költésről áll rendelkezésre információ.

– Törtel községhatárában természetes fészekben költött a pár, de az idén nem jelentek meg a revírben.
– Kőröstetétlen községhatárában természetes fészekben költött a pár, de az idén már nem foglalták el a revírjüket.
– Jászkarajenő községhatárában mezőgazdasági területeken fasorban szürkenyáron sikeres költésből 2 fióka repült ki. Az egyik fiókából genetikai vizsgálat céljából tollminta gyűjtés is történt. A fészekben hörcsög táplálék maradványai voltak találhatóak.

Nagykunság:
Ezen a tájegységen az elmúlt évtizedben több hibrid pár is költött, az idei évben 2 biztos revírt sikerült behatárolni.

– Tiszafüred községhatárában a Kilátó-tanya közelében egy nemes-nyár facsoportban egy fészekkezdemény közelében tartózkodott egy pár, amelynek az egyik tagja a hím az egerészölyv, a tojó viszont F1-es hibrid volt (?).  A revírt határozottan tartották a térségben mozogtak, de költésbe nem kezdtek.
– Tiszaigar község közelében egy akácfasorban, jó állapotban a korábbi években használt fészek, de a hibrid pár nem tartózkodott a revírben. A többszöri kiszállás ellenére sem sikerült a hibrid párt megtalálni.
– Tiszaörs község határában, nemes nyárfasorban szintén jó állapotban volt az elmúlt években használt fészek, de a hibrid pár itt sem foglalta azt el.
– Kunmadaras község közelében egy kiligetesedett kocsányos tölgy erdőfoltban egy „tatarozott” gallyfészeknél tartózkodott egy hibrid pár, de költésük elmaradt. Egyelőre nem sikerült egyértelműen tisztázni a különböző fajú egyedek ivari hovatartozását sem!

Békés-megye:
Ebben a térségben 4 „tiszta” pár foglalt revírt, és mindegyik pár sikeresen nevelt fiókákat.

– Békéssámson közelében a pár 4 fiókát repített ki a fészekből, a későbbiekben egy fióka ismeretlen ok miatt elpusztulva a fészek alatt lett megtalálva.
– Tótkomlós községhatárában a pár 1 fiókát nevelt fel.
– Ebben a térségben még 1 új összeállt fiatal pár is együtt mozgott, de nem költöttek.  A korábbi években itt költő hibrid pár is eltűnt erről a vidékről!
– Kétsoprony közelében a pár 4 fiókát nevelt fel.
– Csanádapáca-Pusztaföldvár térségében a pár 2 fiókát röptetett ki.

Bács-Kiskun megye:
Az elmúlt években Kiskunfélegyháza körzetében 1 hibrid pár megjelent, de megtelepedéséről és fészkeléséről nem állnak rendelkezésünkre információk.

A Román-Magyar határ túloldalán Nagyszentmiklós község közelében (Partium) nagyfeszültségű távvezeték tartóoszlopán költött „tiszta” pusztai ölyv pár néhány éve. Jelenleg erről a párról nincsenek további információink. Az elmúlt években 3 hibrid ölyvfióka volt jeladózva, ebből 2 madár már elpusztult, de 1 még jelenleg is él. Jászkisér térségében tartózkodott a fészkelési szezonban is, de az adó már nem működik.

A 2017-es költési szezonban 8 párnál a szaporodási siker az alábbiakban alakult: Hortobágy: 2+2 fióka, Bihari-sík: 2 fióka, Pest-megye: 2 fióka, Békés-megye: 4+4+2+1 fióka. Összesen: 19 fióka
Az ismert és sikeresen költő 8 fészkekből összesen 12 fiatal lett meggyűrűzve.

Célkitűzések az elkövetkezendő évekre:

– 2018-tól még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hazai fészkelő állomány minél pontosabb felmérésére, valamint érdemes lenne a kutatást a magyar-román határ túloldalán a Partium területére is kiterjeszteni. Az ott előforduló és fészkelő párokkal mindenképpen egy összefüggő mikro-populációt képezhet a hazai állomány.
– A színes gyűrűzési programot nagyobb hatékonysággal szeretnénk végezni új gyűrűtípusokkal, mert a korábbiak túl merevek voltak könnyen törtek és több tojó fióka csüdjére nem lehetett felhelyezni azokat.
– A genetikai vizsgálatok további folytatása (tollminta gyűjtés alapján) is indokolt lenne a hibrid párok esetében illetve az F1 és F2-es generációk egyedeinek a morfometriai felvételét minél több példányon érdemes lesz elvégezni, mert kérdésként merülhet fel, hogy vajon hosszútávon milyen tartós változások következhetnek be a hibridek habitusában a testméretek, tollszín stb. vonatkozásában.
– Rendszeresebb monitoring illetve szinkron megfigyelés végrehajtását tervezzük az elkövetkező fészkelési idényekben néhány frekventált régióban (Hevesi-sík, Borsodi-sík stb.) ahol gyakrabban jelennek meg átnyaraló példányok, ami hosszú távon esetleges új párok megtelepedését is eredményezheti.
– Néhány hibrid fióka (elsősorban tojó) további jeladózása a következő években is indokolt lenne, mert választ kaphatnánk arra vonatkozóan többek között, hogy a tojó hibridek is szaporodóképesek-e, illetve a hazánkban kelt és nevelkedett „tiszta” vérű fiatal példányok milyen kóborlási útvonalakat használnak és kapcsolatba kerülnek-e a Dél-Európai, Kelet-Európai stb. állományokkal. Valamint ivarérés után visszatérnek-e a kirepülési helyszínekre.

– Tervezzük a folyamatos táplálék maradványok gyűjtését és analízisét is az egyes fészkekből, a teljesebb zsákmány fajlista összeállítása érdekében.

Köszönetnyilvánítás
Köszönetemet fejezem ki az alábbi kollégáknak, akik megfigyelési adataikat rendelkezésemre bocsátották: Bagyura János, Balogh Gábor, Barczánfalvi Péter, Bártol István, Borbáth Péter, Borza Sándor, Dávid Jenő, Forgács Balázs, Hencz Péter, Kotymán László, Dr. Kovács Gábor, Konyhás Sándor, Papp Gábor, Prommer Mátyás, Seres Nándor, Szász László, Tar János, Tóth Imre, Turnyi Zoltán, Verő György, Vincze Tibor.

Dudás Miklós dudasm1@yahoo.com

2018. júniusában megtartottuk hagyományos kisgyőri táborunkat, melynek idén is a Természet Háza volt a fő helyszíne. A program igen gazdag volt. Egyik legsikeresebb programpontunkként szerepelt benne egy ragadozómadár bemutató a földesi Madársulinak köszönhetően (bejegyzés a Madársuli Facebook oldalán).

A résztvevők saját előadásokkal készültek az őket érdeklő témákban (így volt szó lovakról, dinoszauruszokról, ásványokról, Kisgyőr régészeti leleteiről, stb.). Volt Nap bemutató és egy igen izgalmas terepgyakorlat is, ahol a déli Bükk igen gazdag élővilágával, gyönyörű tájaival és a különleges őstörténeti értékeivel (a Leányvárral) ismerkedhettünk meg. Nem maradt el a szokásos játék és fürdőzés sem.

Tavaly ősszel 40 darab kifejezetten pelék számára készített odúkat helyeztünk ki a Debrecenhez közeli erdőkben. Az odúkat különböző korú erdőállományokba raktuk, eltérő magasságokban, a helyük koordinátáit rögzítettük és térképre vittük.
A tavaszi odúellenőrzések során örömmel tapasztaltuk, hogy a mogyorós pelék gyorsan felfedezték a kihelyezett mesterséges odúkat, és szép számmal foglalták a pelelakásokat, amit a behordott fészekanyagok (száraz növényi részek, tölgyfa levelek) jeleztek, és magát a mogyorós pelét is láthattuk.
Egyesületünk pelevédelmi programja így sikeresen elkezdődött, s mivel a pelék a jó táplálékellátottságú években többször is szaporodhatnak, valószínűleg az odúk foglalása is folytatódni fog.
Az örömhír mellett volt egy sajnálatos is, egyesületünk alelnöke ellenőrizte az egyik közeli odútelepet, ahonnan egy odút lefeszítettek és elloptak. A hiányzó odút hamarosan pótoljuk.
A program a Földművelésügyi Minisztérium 2017-os “Zöld Forrás” programja támogatásával valósult meg. Azonosító: PTKF/728/2017

Fotók, szöveg: Szabó Tünde